„A neoliberalizmus kifejezés sokak szemében szitokszó lett. Egy átok nehezen képes kifejezni a lényeget. Ez a könyv a lényegről szól, hosszan és alaposan. Megérthető belőle, mit kell érteni azon, hogy a világot csak a piac törvényei kormányozhatják. És azt is,hogy ebben mi a nyugtalanító.”

Granasztói György, történész

„Értékes és szakmailag igen jó összefoglalása nemcsak a neoliberalizmusnak, hanem a klasszikus liberalizmusnak is.”

Kőrösi István, egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem

„A könyv briliánsan kimutatja, hogy a neoliberalizmus megfelel Hannah Arendt totalitarianizmus-fogalmának, hiszen törekvése az emberi lét totális ellenőrzése.”

Róna Péter, Senior Fellow, Blackfriars Hall, Oxford University

„Monumentális esszé azokról a folyamatokról, amelyek a „gazdasági embert” egyetemes normává teszik.”

Magyari-Beck István, professor emeritus, Corvinus Egyetem

„A könyv úgy mutatja be a liberalizmust, mint ami nem áll szemben az állammal, és nemcsak a gazdaságot, hanem az egész társadalmat is képes megszervezni.”

Kiss Endre, filozófus, egyetemi tanár, az MTA doktora

Hibáztatható-e a piacpárti neoliberalizmus a válságért? Sokak szerint igen, mások éppen ellenkezőleg, a túlzott állami beavatkozást okolják. A két francia szerző eredeti választ ad a kérdésre. A 18. század óta a klasszikus liberalizmus, majd az – 1930-as évek végétől a neoliberalizmus – egyaránt az állami despotizmus lehetséges korlátait kereste. Az idők során azonban mindkettő eltorzult, és egyre inkább vulgáris változatuk érvényesült. De vajon ugyanarról a doktrínáról van-e szó? A neoliberalizmus az eredeti, klasszikus liberalizmushoz való visszatérést jelentené?  A szerzők válasza egyértelmű nem. A neoliberalizmus teljesen új, az 1930-as években született és az 1970-es években uralkodóvá vált gondolkodásmód. De mi a lényege, miben állt és mi volt a torzulás oka? Milyen ellentmondások feszítették a klasszikus liberalizmus kereteit? Először kötelességeink vagy jogaink vannak? Mi a legelső kötelességünk? „Gólyalábakon gubbasztó abszurditások-e” az emberi jogok? Mi a legfőbb vágyunk? Van-e haladás a történelemben és ha van, mitől? Valóban szent-e a magántulajdon? Hogyan jutott válságba és lett a klasszikus liberalizmusból kiváltságőrző ideológia a 19. század végén? Mi a különbség a „neoliberalizmus”, az „új liberalizmus” és a „libertarianizmus” között? Mi volt az 1938-as párizsi Lippmann-konferencia szerepe a liberalizmus megújulásában? A német ordoliberalizmus is neoliberalizmus? Mi értendő a vállalkozás, mint állandó tanulási folyamat alatt? Miben tér el Hayek és von Mises piac- és államfelfogása Röpkéétől és Euckenétől? Hogyan vélekednek a neoliberálisok a demokráciáról, a jogállamról és a piac szerepéről? Miként határozta meg a neoliberalizmus az európai építkezést? Hogyan vált a Thatcher- és Reagan-korszakban „globális racionalitássá”, „korunk etikájává”? Hogyan hatott a „fogyasztók demokráciája” a termelőkre és a munka világára? Milyen hatásokkal járt az állam kivonulása a pénzügyi szféra és általában a gazdaság szabályozásából? Miért és hogyan „fegyelmezi” a neoliberális állam a közszférát? Mi történt a „közhivatalnok” hivatástudatávalal? Hogyan hat az egyes emberre az örökös teljesítmény- és fogyasztáskényszer? Miként száműzi az egyoldalúan versenyelvű gondolkodás a jelképeket, „morzsolja szét” a közösségeket, a családot, a nemzetet, a kultúrát? Miként vezet mindez a liberális demokrácia kimerüléséhez? És még sok-sok kérdés és … sok-sok megfontolandó válasz.